Túl sok minden érdekel, foglalkoztat, és egyre inkább kezd kinyílni előttem a világ. Próbálok úgy élni, mintha minden nap az utolsó lenne, az biztos, hogy sosem unatkozok, folyton pörgök, és a spontaneitás éltet. Amikor nem egyik egyetemen vagyok, akkor a másikon, amikor nem egyetemen vagyok akkor színházban, vagy olvasok, horgolok, kirándulok, kipipálom a bakancslista pontjaimat, és nem utolsó sorban sokszor menekülök az írásba. Ez az, amiben ki tudom fejezni magma, amiben senki sem szakíthat félbe, amiben ki tudom írni magamból azt is, amiről nem is tudtam, hogy bennem van. Nagyon szeretem például az instaköltészetet, a pongyva regényeket, de nyitott vagyok az új kalandokra.

Fürtös élete olyan, mint egy festővászon. Az évek alatt sok színskála megfordult már az életvásznon. A rózsaszín gyerekcipő, a fehér zongora, az arany trombita, a fekete mikrofon, a kék focilabda, a piros székelyruha, a barna könyvek, a türkiz kamera, a sötét titkok és a csillogó tündérmesék. Most egy újabb ecset került Fürtös kezébe, és alig várja, hogy kipróbálja a szivárvány ötven árnyalatát.