„Pedig megállnád a helyed matek-infón is.” Ismerős? Ha igen, üdvözöllek köreinkben, mi is ugyanolyan humánosok, közgázasok, bio-kémiások, szakosztályosok (stb.) vagyunk, mint te, akik anno nem azért kerültünk a középiskolás specializációnkra, mert amúgy matek-infón nem álltuk volna meg a helyünket, hanem mert önszántunkból választottuk a fennebb említett a szakirányokat. Ha pedig épp matek-infósként olvasod a cikkemet, akkor gratulálok: mindent, amit ezután fogok mondani, legalább kétszer jobb szakértéssel tudnád te elmagyarázni a többi olvasónak, mint én – de hát mit tenni, én ülök most a billentyűzetnél, meg kell elégedjen mindenki azzal, ahogy én a magam szakképzetlen hozzáértésemmel mesélek ilyen meg olyan dolgokról.
Ja: szakképzetlen hozzáértés. Megvan az, amikor valamit soha nem tanultál intézményesen, de azért mégis elboldogulsz vele, vagy megjavítsz valamit akkor is, amikor fogalmad sincs, mit jelentenek a szaknyelvben bevett mozaikszavak? Na igen. Az iskolában sokszor megkaptuk, hogy „hülye humánosok”, pedig egyébként nem az IQ szintünkben különböztünk matek-infós társainktól, hanem csak annyiban, hogy nem nyomorítottuk meg magunkat a reálos tantárgyakhoz kapcsolódó temérdek házi feladattal. Persze így nem voltunk megtanítva egy csomó olyan dologra, ami a mai tudomány- és technológia által dominált világban lehet, hogy hasznos lenne (de lehet, hogy ha mi is meg lettünk volna taníva, az informatikusoknak és elektronikai szervizeseknek most nem lenne munkahelyük), viszont így is akad egyesekben annyi akaraterő, hogy a számítógépes problémákat – ha tényleg nagyon zavarják – megoldják maguknak is.
Pontosan ez voltam én az imént (értsd: az elmúlt két hónapban jópár alkalommal), amikor elegem lett abból, hogy az elvileg profi kapacitásokkal működő számítógépem, amiről a boltos azt mondta, nem csak videókat, hanem Marvel-filmeket is fogok vágni rajta, néha-néha gondol egyet, és a semmiből újraindul. Igazából annyira elegem lett belőle, hogy az előbb is említett elmúlt időszakban kész rendszergazdát varázsoltam magamból, és lefutattam mindenféle tesztet a gépemen, hogy rájöjjek, mi lehet az oka az egésznek.
Amiután nem találtam semmilyet a klasszikus GPU, CPU, RAM, PSU, ventillátor hibákból, nem kezdtem el kódhoz nyúlni – mondom rendszergazdát varázsoltam magamból, nem informatikust; ami kódilag bonyolultabb a HTML-nél, az engem még mindig meghalad –, hanem felmentem az Altex weboldalára, visszakerestem a gépem modelljét, és elolvastam azt a kemény 7 darab kommentet, ami a termék alatt megtalálható volt. Láss csodát: mindenkinek ugyanaz a baja volt, mint nekem; de volt egy ténylegesen okos ember köztük, aki beküldte a gépet szervizbe, és utána meg le is írta, hogy mi volt a megoldás a hibára. Frissíteni kellett a BIOS-t. Ja, hogy az mi? Basic Input/Output System, egyszerűen elmondva talán az alaplap alapprogramjának lehetne hívni. (A pontos megnevezést is az elmúlt egy hétben tanultam meg.)
Na most aki nem tudja, a BIOS frissítése egy nagyon csúnya dolog, amikor nem-reálos kéz alatt történik meg – vagy ha nincs felhasználóbarát felülete a gépnek erre. Humánosként minden kapcsolódó cikket a lehető legnyelvészebb fejjel, mondatonként, szavanként kell elemezni ahhoz, hogy végülis az ember megértse, hogyan kell a folyamatot véghez vinni – mert ha az alapprogammal valamit elrontsz, azt aztán elrontottad. És meg kell mondjam, egy adott ponton nagyon meg is ijedtem, hogy tényleg elrontottam az egészet, mert átkapcsoltam valami beállítást (szakértőknek: a SATA módját AHCI-ról RAID-re), mert ugye az új BIOS kérte, hogy xyz körülményekben (amik amúgy irrelevánsak voltak) ezt megtegyem, hogy biztosan minden simán működjön. Ez viszont a Windows-ot tette elindíthatatlanná. Mármint, izé, mivel hogy annak a beállításnak nem volt előzőleg engedélyezve a támogatása a Windows-ban, ezért a program nem tudta összeszedni magát annyira, hogy megegyezzen a Windows-szal, hogy „Hali, most akkor gyere, ne haragudjunk egymásra, indulj el te is úgy rendesen, ahogy kell”. Aki pedig most figyelt, az rájöhetett arra, hogy egyébként az eredeti beállításban ugyanúgy elindult volna a gép az új BIOS verzióval, mint addig, csak hozzánemértő fejjel gondoltam, minden utasítást követek, ami megjelenik a képernyőn.
Az egész hiábavaló munkát eredményezett. Ijedtségemben visszatettem szépen azt a BIOS verziót, amivel azelőtt dolgozott az alaplap, és visszapattintottam minden beállítást, amit addig megmotoszkáltam. Így pedig elindult a Windows is szépen, ügyesen – ki hitte volna…
De persze azért mégis zavart az a tény, hogy konkrétan semmit nem oldottam meg egy elpazarolt este alatt, szóval másnap vettem magamon a fáradságot, és újra elkezdtem utánaolvasni különböző mozaikszavaknak, meg hogy az általuk jelölt számítógépes komponensek pontosan mire valóak. Így jöttem rá arra is, hogy az eredeti műveletem egyetlen lépése, amely kékhalált eredményezett, s amelyiktől annyira megijedtem, irreleváns ahhoz, ahogyan én használom a számítógépemet. Szóval, immár tiszta fejjel, újból nekiálltam a BIOS frissítésének. Ezúttal már a lépések is beidegződve mentek. És végülis lett új BIOS verzióm, és működik is a gépem, és elvileg mostmár nem is fog többet a semmiből újraindulni.
Moral of the story: mindennek rendesen utána kell olvasni, főleg akkor, amikor az ember szakképzetlenül áll neki az ilyesminek.
Ha pedig te, kedves olvasóm, nem értettél ebből majdnem semmit, önelégülten be is fejezem itt a cikkemet, mert mostmár tudod, milyen érzés lehet úgy megjavítani dolgokat, hogy félig-meddig fogalmad sincs, pontosan mit csinálsz. Nem kell megijedni tőle, de türelmesen végig kell járni a tájékozódás útját. Ha meg valami tényleg nem megy, oda kell adni igazi szakértőknek.
Kiemelt kép: krystianwin // Pixabay