Van valami monumentális erő abban, ha elképesztően aprónak érzed magad. Az MVM Dome Aréna szuper viszonyítási pont és ezt onnan tudni, hogy kitöröd a nyakad, ha a tetejét keresed. Nagy cucc ez neked is, aki egy fröccs után kissé megszédülsz, ha szembenézel ezzel a masszívummal, és az előadóknak is, akik mostanság sorra mutatják meg, hogy hol helyezkednek el a közönségkedvenc-ség mutatóján azzal, hogy egy ekkora teret megtöltenek a “sajátjaikkal”.
A koncertélmény nem ott kezdődik, amikor megszólal az első beat. És nem is kapunyitáskor. Hanem pár órával korábban, az aréna előtt törökülésben a földön, a spórolós, még kint vett buli előtti sörökkel. Az egyik legfontosabb lépés, az alapozás itt történik. Gyors felmérést tartva, nagyjából 15-20 évesek táboroztak le április 13 késő délutánján az aréna árnyékában. Aki nem tudta mi lesz itt, akár azt is hihette, hogy focimeccs, ahol az egyik csapat sztárjátékosa valami Beton.Hofi lehet, annyi Hofis mez csillogott az esteledő fényekben. Igaz, focimeccset nem vár ilyen izgatottan ennyi tini lány. Hogy mit vártak? Schwarcz Ádám, művésznevén (még) Beton.Hofi rapper koncertezett az MVM Dome Arénában.
A tini fiúk (és nem csak) sem bánták, hogy időben szép számban tiszteletüket tették, ugyanis az est házigazdájának különleges és nagyra értékelt meglepi welcome-featje, a csodás Budaörsi Fúvós Zenekar kíséretében, Beton.Hofi hit-ek zenei aláfestéssel a Vivace Mazsorett Csoport vonult fel, ezüst csillámos pompomokkal és szebbnél szebb pompom lányokkal, a várakozó sokaság örömére. Az ilyen flasmobok nekem mindig hidegrázósak a legjobb értelemben, ez is az volt, főleg amikor a tíz pomponos szépségkirálynő egyike két csípőrázás között rám mosolygott, hát teljes zavarba jövős bűvölet. Szóval tíz pont a felvezetőért.
Kisebb, kötelezőnek mondható csúszás után a kapuk nyíltak, a jegyek csippantak és az aréna nyelni kezdte befelé a rajongókat. Míg bent már egyesek a hot dogot ették, kint a kapuk előtt, a Dome melletti téren, a járdáig kifolyva abszurd méretű ember spirál keletkezett, aminek se eleje se vége, teljes káosz, de közben mégsem, legalábbis egyetlen heves szóváltást sem hallottam. A folyton mozgásban lévő kígyózó sorok rendezetten haladtak a cél felé. Ugyanakkor végtelenül tudtam örülni annak, hogy mi ebből a sorba állós buliból kimaradunk, a sajtósok előnye, még szokom.
Ülőhelyünk volt a lelátón, így miután bevágtunk mi is egy isteni hot dogot, engedtünk a kiszűrődő Akkezdet Phiai hívogatásának és beléptünk a térbe. Ennek struktúrája eltért a megszokott koncerthelyszín berendezkedéstől, de ez nem lepett meg, a poént már lelőtték pár hete mások. Ugyanitt ugyanígy Pogány Induló márciusban, és Beton.Hofi előtt egy héttel a Carson Coma is hasonló felállásban nyomta, a hagyományos színpad- és szemben a közönség helyett egy 360 fokos színpadot láthattunk, körülölelve közönség szektorokkal. A színpad maga ez alkalommal az előre meghirdetett foci tematika jegyében egy kis focipálya volt.
A fények nagyjából fél órás késéssel aludtak ki, alig pár másodperccel azután, hogy az utolsók is becsordogáltak a küzdőtérre és egyre őrjöngőbb, mérkőzés előtti hangulatokra emlékeztető “Ádi” skandálás zúgott. Egy rövid és eklektikus szónoklat-betétdalok kollázs után Ádi a Hard Reset-el szaladt be a közönség szektorok közötti folyosón, igazi sztár módra, a meccs első passzát ezzel ellőve. Kezdetét vette az első félidő. Az első pár dal alatt az volt az érzésem, hogy bejárja a színpadot, próbál kapcsolódni körben az összes oldallal, de mire kialakulna a kémia a közönség egyik felével, már tovább is ugrál a másik oldalra. A mozgást egyébként nem vitte ezen a ponton még túlzásba, ami érthető, egy 2 órás koncert első perceiben nem ártott tartalékolni, viszont vele együtt a közönség nagyja is tartalék üzemmódban kezdte a koncertet. Eközben a színpad fölötti és melletti képernyőkön is elkezdődött a koncertet végig kiegészítő és megemelő vizuális show, amit muszáj voltam fél szemmel követni, annyira menő volt. Hozzátett a produkcióhoz olyan minőségben, hogy ha alatta nem zajlik koncert is megállja a helyét, mindezt úgy, hogy közben nem vonta el a figyelmet a szereplőkről. Az extravagáns és eklektikus látkép természetesen hozta a trash vibeokat is, néhol komplett videoklip szerű snittek tűntek fel, néhol meg videojáték, ahol egy labirintusban almákat és hangjegyeket bekapó Hofi-fejek gurultak erre-arra. A látványvilág megálmodója ezúttal is a Beton.Hofi brand vizuál mindenese, Miki357 volt, az este láthatatlan előadója.
A második dalhoz kaptunk egy gitárost is Ádi mellé, majd dalonként egyre több zenészt tettek fel a “pályára” észrevétlenül, amíg a reflektor a rappert követte. Mire észbe kaptunk egy teljes zenekar, plusz DJ csatlakozott a színpadra, ami részben segített kitölteni a színpadot, nem maradt holttér, de ez azt is jelentette, hogy volt olyan a közönségben, akinek a látvány hátulról a dobfelszerelés volt. Ők nem biztos, hogy erre fizettek be. Időközben további játékosok érkeztek. Az első csere Pogány Induló volt, aki berúgta az első gólt a Kint vagyok a soron-al. Ezen a ponton kezdett kisebb tumultus lenni a pódiumon, a fent lévők, rapperek és hangszeresek hergelve az embereket és egymást ide-oda járkáltak enyhe gorilla pózban, azaz gyűlt a maszkulin energia, ami a koncert alatt folyton csak nőtt. Pár perccel később Pogány Induló Marcit Miller Dávid váltotta, aki már-már egy csomagnak számít Beton.Hofival, de azt hiszem senki nem panaszkodhat az “egyet fizetsz kettőt kapsz”-ért. A kezdők azt hihették csak egy feat erejéig látjuk, de mint általában, most is maradt a színpadon Ádival és szinte végig háttérvokál-“ráéneklő-mondós” hypeman pozíciót töltött be. Ez, lássuk be nagyon jól jött ekkora volumenű prodnál, ennyi embernél, amit egyetlen előadó sokkal nehezebben fog össze, mozgat meg. Megérkezett Realisztik is a sztédzsre, majd Co Lee, a focicsapat szinte teljes.
Mire éppenhogy kezdtem bemelegedni a tánciba, bejelentették a mérkőzések menetét lekövetve ezeknek jellegzetesen azon részét, ami nekem mindig a kedvencem, a szünetet. A két félidő közötti átállás alatt cseppet kaotikus eseménysorozat folyt le. A koncert előtt is parádézó Mazsorett Csoport sorakozott fel újra a színpadon, ezzel komoly döntés helyzetbe hozva a közönség hímneműit, hogy miniszoknyás szép lányok vagy sör vétel. A kiselőadást izgi 11-es rúgó verseny követte, ahol három előzőleg kisorsolt rajongó rúghatott labdába. Két fiú és egy lány közül mit ad Isten, utóbbi rúgott egy “Szoboszlait” és vihette haza az ajándék plazmát. A különböző mozzanatokat Miller Dávid vezényelte le rutinos műsorvezetőként, ami szintén telitalálat volt.
A második félidőben hangulatilag feljebb tekerte Ádi a kakaót, ellentétben a hangosítókkal, ugyanis vagy sokat kiabált a szünetben Ádám, vagy nem szólt a mikrofon rendesen, mert hangban visszafogottabb lett a történet. Egyébként minden más mellett azért is volt ez a koncert jeles esemény, mert az előadó eddig megjelent 3 lemeze, a mixtape trilógia befejező részének, a 0 dalait először hallhattuk élőben. Erről nehéz nyilatkoznom. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, pedig nagyon rákészültem, borzasztó kíváncsian vártam őket. A Holnap Megállnak az Órák-at sorolom előre, mert ez ütött, bár lehetett volna csattanóbb is. A DnB jegyek megmentették a szituációt, meg az is, hogy ki*aszott jó a dal. Sokunk kedvence, az Indián viszont ahhoz képest, hogy mennyire erős dal, sajnos felejthetőre sikerült, pedig ez is brutális tudott volna lenni. Vártam, hogy felrobban az aréna és ámulok majd és bámulok és levegőt is elfelejtek venni. Ez az egetrengető hatás elmaradt, eszembe jutott levegőt venni, de félreértés ne essék, ülve maradni, unatkozni, a szemem a színpad irányából elmozdítani nem lehetett. Az egyik legnagyobb megőrülést a Backseat Bois fúvós hangszerelése váltotta ki, ami bitang jól állt a dalnak a műfaji kontraszttól függetlenül. Én elájultam aztán a Tiszalök-nél Ajsa Luna miatt, aki a legfrissebb crushom, és aki élőben, hat mérettel nagyobb gatyában is nagyon jó nő és angyalian szépséges a hangja. Picit később aztán ismét a kisszívem össze-vissza kalapált boldogságában az Off white alatt, merthogy az all time férfi crushom, Krúbi is tiszteletét tette. Ehhez nem is teszek többet hozzá, mert már ennyitől is zavarba jövök.
Már azt hittük, hogy nagyobb show elemek nélkül ér véget a koncert, végülis nem Super Bowl-ra jöttünk, amikor a második félidő vége felé a Playbánia közben megmozdult Ádi alatt a színpad és szép lassan emelkedni kezdett középen egy kör alakú, színpadból kiváló pódiumon. Egyetlen gond volt ezzel. Az, hogy legalább fél órával korábban ezt meg lehetett volna lépni, és más daloknál is megmutatni, lett volna még erre alkalom. Ahogyan a Bagira érdemelte ki csak, hogy bevessék a tűz oszlopokat. Ezek az elemek sajnos vagy nem sajnos, de valamelyest elvártak egy nagykoncert esetében, bár finomítanék egyet ezen és azt mondom, hogy mi csak nagyon vártuk a nem mindennapi koncert komponenseket, nem elvártuk. Tudom érteni a kivárást, hogy az extrázást a végére tartogatták, de túlvárattattak és a koncert végén összezsúfolták az ingerekre, érzékszervekre nagy hatást generáló elemeket.
Kettő dalról kell még beszámolnom. Ha van párod, nagy élmény lehet a Lucid élőben, de másképpen is, főleg ha ezrek világítanak közben vakuval, ritmusosan hullámozva tengerként alattatok, és Beton.Hofi elérzékenyülve énekli szinte veled szemmagasságban az emelvényen térdelve, munkásságának talán legszebb sorait.
Meglehetősen éles váltás volt a koncertet lezáró mulatós Bagira, amire vissza csatlakozott az est összes résztvevője, felszabadulva, hatalmasat bulizva. Megfizethetetlen látvány kemény rappereket Kis Grófót megszégyenítő mozdulatokkal csettintgetve ropni látni. Méltó befejezése Magyarország egyik aktuális hip-hop királya, és leszerelő tiszteletbeli futballistája performanszának.
Csajból vagyok, szóval muszáj megemlítenem az outfitteket. Mindig elképedek azon, hogy ebből a szempontból IS mekkora különbség van női és férfi előadók között. Kezdjük ott, hogy egy női előadó, és azt gondolom itt lehet általánosítani, már jóval a nagy nap előtt járt volna fodrásznál, kozmetikusnál, körmösnél, ami csak hab a tortán a fellépő ruci kiválasztása, megtervezése, utolsó percben, pánikrohamban teljes újra variálása tortúrán kívűl. Stílustól függően lett volna glitter és combcsizma, és felsliccelt ruha vagy minimum egy statement kalap. Ja, és ebből legalább két szett, show közbeni átöltözéshez ugye. Nos, Ádám ezt nem gondolta túl. Kettő outfitnak lehettünk szemtanúi, mindkettő a rapper sport múltjából származhatott. Abból is a feltehetőleg a meccs előtti melegítéshez való (bizonytalan forrás, ismétlem, csajból vagyok). A debütáló szett egy nemzeti színekben pompázó melegítő volt, ezt második félidőre Ádi egy cicanaci-rövidnadrág és póló kombóra cserélte. És tudjátok mi van? Hogy teljesen rendben volt. Azt éreztem tőle, hogy ja, ő csak egy a haverok közül, aki történetesen épp egy aréna közepén vagánykodik.
A koncert baráti kritikáimmal együtt is minden tekintetben színvonalas, kreatív, nagyon-nagyon extra volt. Olyan igazi nagykoncertes. Bennem mégis maradt némi hiányérzet, amit annak is tudok be, hogy fent a tribünön túl távol voltam az eseményektől, ráadásul a szemüvegem sem vittem. Egyébiránt asszem a rap nekem kisebb, otthonosabb, személyesebb, ha úgy tetszik “heringparty”-s közegben esik jobban, amikor látom közelről, ahogy izzad az ember, teljesen le lehet vadulni, visítva ordítani (rosszul) a szöveget, és nem tudok megmaradni két lábon a pogótól.
Beton.Hofi Ádi odatette, ahogy illik. De így a végén nem tudom azt nem hozzátenni, hogy az én személyes szupersztárom nem előttem volt, hanem egy sorral mögöttem ült végig diszkréten, baseball sapkában, ő Hegyi Dóri, Ohnody. Nagy pénzeket fizettem volna végig azért, hogy belelássak abba a zseni Ohnody elmébe és lássam amit ő lát, tudjam, ami ő tud. Egyszer majd megkérdem, mikor majd nem csak távolról gyönyörködöm benne a bejárat előtt, ahogyan más nagy emberekkel olyan gyönyörűen, amilyen csak ő tud lenni, osztja meg amit látott és tudott.
Az élményt pedig köszönöm! Megmarad sokáig, túl sok minden miatt.
képek: saját