Vannak azok az irodalmi művek, amelyek bár más évszázadokban íródtak, mégis a mai napig elképesztően relevánsak maradnak. Viszont az „Állami” című előadás alatt, amelyet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri színészhallgatói állítottak színpadra, mégis azt kívántam, hogy most bárcsak ne lenne ugyanez a helyzet. Móricz Zsigmond kisregénye, az Árvácska, amit körülbelül másfél órában dolgoztak fel ezek a diákok Forgács Péter rendezésében, noha már több mint nyolcvan éve íródott, talán sohasem volt aktuálisabb mint most.
Már az egyetem weboldalán azzal kezdik az előadás bemutatását, hogy „minden társadalom leírható azzal, ahogy bánik a gyerekeivel”, és valahogy úgy érzem, hogy az előadásban is sikerül rendkívül fontos húrokat megpendíteni – a főszereplő, Állami Árvácska (avagy Csöre) szenvedéstörténete nem akar eltérni merőben a Móricz kegyetlen, realista stílusban leírtjaitól, mégis az előadás alatt végig érződik az áthajlás az előadás, és a körülöttünk történő valós események között. A gyermeki naivitással való visszaélés, a testi és lelki abúzus, valamint az állami rendszerben nevelkedettek „szeretetlensége és szeretetéhsége”, és a Csöréhez hasonló árvagyerekek sorsa – ezekről mind tudunk, és mind hallunk, de csak elképzelni sem tudjuk ezeknek a brutális valóságát. Az előadásban is a legbrutálisabb, és leginkább megrázó jelenetek vannak a legegyszerűbben játszva és ábrázolva – hiszen a nézők számára ezek olyan dolgok, amiket már nap mint nap hallunk a médiában, miközben képtelenek vagyunk tudatosítani magunkban azt, hogy ez reális, ez a valóság. A díszletben és a jelmezekben is leginkább ezt a mindennapiságot sikerült megfognia a harmadéves látványtervezés szakos diáknak, Bács Krisztinának – nem föltétlenül az a Kecskemét környéki tanyavilág ez már, amit Móricz annak idején megírt – ezek már a mi hétköznapjaink, a mi poros, dohos panellakásaink, a mi valóságunk.
A négy színésznő, Drunek Sára, Ferencz Evelin, Jankovics Katalin és Pósa Fruzsina váltogatják egymást a főszerepben, és érződik rajtuk, hogy bár ugyanazt a szereplőt játsszák névben, a valóságban az előadás szinte bármely másik, ugyanilyen helyzetben lévő gyermek története is lehetne. Ahogy a cselekmény vonala halad előre, az iskolázatlan, alultáplált, abuzált „állami” nem föltétlenül kap lehetőséget arra, hogy a történet hőseként viselkedjen, és az elnyomásból fokozatosan kitörjön, és egy hatalmas jellemfejlődésen menjen át (merthogy pont erről a szupresszióról szól a történet). De mégis valahogy mindegyiküknek sikerül sajátosan megfogni a karakterét, és valami más jellemvonását kiemelni – talán ahhoz, hogy nézőként egy igazi képet fessünk a megformálni kívánt szereplőről, mindegyikük hozzájárulása elengedhetetlen.
Nézőként csak szégyelljük magunkat, hogy hagyunk teret engedni, hogy ehhez hasonló szörnyűségek megtörténhetnek, zavartan kacagunk az elején azon, hogy a szereplők milyen könnyelműen vesznek olyan témákat, mint az erőszak vagy az embertelen visszaélés a kiszolgáltatott helyzetben való lánykával – mégis talán az egészben a szépség, hogy ezek nincsenek a közönség szájába rágva, hanem mindenki megtalálhatja az előadásban a saját valóságát.
A kamaraelőadás végére nem egy monumentális katarzisélményt kapunk, hanem a helyzet tragédiája csendesen, őszintén hatol be az emberek tudatába. Bár a másfél óra után kezdett kicsit beülni a meleg a terembe, a nézőknek valahogy mégis csak a szemeik izzadtak a legjobban.
Forrás: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem – Stúdió Színház Facebook oldala
Állami. Stúdió Színház, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Bemutató: 2024. március 2., Móricz Zsigmond: Árvácska c. kisregénye alapján. Rendező: Forgács Péter. Díszlet- és jelmeztervező: Bács Krisztina Szereplők: Drunek Sára, Ferencz Evelin, Jankovics Katalin, Pósa Fruzsina (II.év magiszteri színészosztály)
További információk, jegyek: https://studioszinhaz.ro/musor/77-allami