Amikor a „Poor Things” című film vizuális világáról elmélkedünk, könnyen csodálkozhatunk rá a gótikus és viktoriánus elemek lenyűgöző keverékére. Azonban, ha mélyebben merülünk el ebben a vizuális gazdagságban, egy sokkal személyesebb, emberközeli témát is felfedezhetünk: az identitás újraalkotásának kérdését.
A film látványvilágának minden egyes eleme – a díszletektől kezdve a jelmezekig – egyfajta állandó átalakulás állapotát tükrözi, ami párhuzamba állítható a főszereplők belső utazásával, akik saját identitásuk újraértelmezésére kényszerülnek. Ez a vizuális világalkotás és a mély tematika ezen észrevétlen összefonódása emberien, mégis a monumentalitást sem nélkülözve adja át azt a folyamatot, amely során az egyén próbálja megtalálni és kifejezni önmagát egy olyan társadalomban, amely gyakran ellenséges vagy érthetetlen.
Annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk Yorgos Lanthimos vizuális eszköztárához nem csak az összetevőket, de a folyamatot, magát a „főzést” is értenünk kell.
A film helyszínei között a viktoriánus London nyüzsgő utcái és a békés, idillikus vidéki tájak állnak szemben egymással, mindegyik fontos szerepet tölt be a főszereplők, különösen Bella Baxter karakterfejlődésében. A városi környezet, ahol a karakterek először szembesülnek a társadalom elvárásaival és kihívásaival, a külső világ zaját és a belső zavarokat szimbolizálja. A szűk utcák, a sötét sikátorok és a zsúfolt terek kiválóan vonnak bele abba a belső küzdelembe és konfliktusba, amely Bella és elkerülhetetlenül társai karakterfejlődésében is rejlik.
Ezzel szemben a természet szépsége és nyugalma, amely a vidéki jelenetekben tárul fel, a belső béke és az önreflexió helyszínét képezi. A zöldellő mezők, a csendes erdők és a végtelen tengerpartok a karakterek számára lehetőséget nyújtanak arra, hogy elmeneküljenek a társadalmi normák által rárakódott nyomás alól, és megfogalmazzák önmaguk és egymás számára nemcsak eredendő, de újonnan felfedezett értékeiket, életfilozófiájukat.
Számomra a legérdekesebb helyszín talán a tengeri utazás jeleneteinek háttere, mint a film csúcspontja, mely különösen fontos nemcsak Bella, de a nézők érzelmi útjának tekintetében is. Itt főszereplőnk a tenger végtelenségét szemlélve szembesül legnagyobb belső dilemmáival és a szabadság iránti vágyával. A természet ezen ereje és grandiózussága hangsúlyozza Bella küzdelmét az önazonosság megértésében, miközben ez a helyszín a város ránehezülésével, de a természet lágyságával is szemben áll, mintegy köztes külső és belső térként működve.
A „Poor Things” helyszínei így nem csak a szemnek kedvező díszletek, hanem a karakterek belső utazásának kulcsfontosságú állomásai is egyben. Látványvilágán keresztül bonyolult, mégis univerzális kérdéseket vet fel az identitás újraalkotásáról. A helyszíneket és azok hangulatát, szimbólumrendszerét nem csupán „jajdevagánynézni”, de nem árt mélyebben magunkba szippantani azt az atmoszférát, mely lehetővé teszi a szereplőknek szembenézni saját egójuk polarizált kiütközésével és formálódásával egyaránt.