Igazából, csak fel akartam hívni a figyelmedet, hogy elmondhassam, a félelem megszüntetésére tett kísérletek kudarcra vannak ítélve. És ha már itt maradtál, szeretnék ajánlani neked egy másik megközelítést ehhez az elkerülhetetlen, rejtelmes és erőteljes érzéshez, hogy kulcsa lehessen egy szabadabb létnek.
A félelemnek számos forrása van. Félünk a halandóságunktól, az erőszaktól, az elvesztéstől, a kudarctól, félünk a boldogságtól, a pókoktól vagy akár háborútól. Egyénileg és társadalmilag is folyamatosan rettegünk egy bizonytalan és folyton változó világban. Abba viszont sosem gondolunk bele, hogyha ennyi ideje van jelen az életünkben, akkor valószínűleg nem is tudjuk kiölni a lelkünkből. Valószínűleg nem is kell.
A félelem evolúciós végtermékünk, ami csak annyiban különbözik az ősemberi mivoltunkban tapasztaltaktól, hogy másképp, és gyakrabban jelez nekünk.
,,Füstjelző rendszerünk ma már nem csak akkor riaszt, ha ég a ház, hanem akkor is, ha odaégett a pirítósunk.”- Steve Haines
Ingergazdag világban élünk- lehet, hogy még finoman is fogalmaztam- ezáltal pedig, sokkal érzékenyebbek vagyunk. Emiatt tartom létfontosságúnak, hogy megtanuljuk szolgálatunkba állítani érzelmeinket.
Mit tehetünk akkor, amikor kitör a vihar? Befolyásolni nem tudjuk, erővel irányítani sem, tehát csak felvesszük a ritmusát, és elfogadjuk azt, amit éppen kínál számunkra, reagálunk rá: esőben táncolunk, vagy panaszkodunk, míg elmúlik. Így működik a félelem is. A vele való ellenszegülésnek nincs értelme, újból és újból fel fog bukkani az életünkben, mint a tulajdonos minden hónap fizedikén az albérletekben. A félelmeinket bizony cinkosunkká kell tenni, szorosan ölelni, és átengedni magunkon, hogy hajtóerőként működjön az életünkben, ne megbénítson. Sokat segít ha az adott szituációban részekre bontjuk: Mitől félek? Miért félek? Mi lehet a legnagyobb baj, ami megtörténhet? És ha ez bekövetkezik, mi lesz? (Rájössz, hogy igazából semmi, amire majd emlékezned kéne.) Tudatosítanod kell magadban, hogy akármi is következzék be, te majd képes leszel jól reagálni, jól improvizálni és jól dönteni az adott helyzetben. Hisz a rossz szituációkból nem tudunk szelektálni, egy valami fölött van csak döntésünk, ez pedig a reakciónk. Tehát nem tudjuk irányítani, hogy mikor törjön ránk a félelem, de eldönthetjük, hogy hogyan féljünk: bátran vagy burokba zárva?
Szóval, táncolsz az esőben vagy inkább panaszkodsz miatta?
Fotó: Mannacsepp.hu