Úgy voltunk vele, hogy ha már csináljuk, csináljuk rendesen. Ha valami hangulat-zene, ha valami a tánc, a „vibe-olás”, ha valamire groove-olni lehet, ha valami A Groove, akkor ez ők. Makukáztunk a Bohemian Betyars fiúkkal!
A Bohemian Betyars a magyar könnyűzene különálló, nehezen meghatározható formájú szigete, mégis könnyen behajozható. 2009-es indulásuk óta, a zenekar többszörös legénységcseréje után is frissek maradtak és relevánsak, így nem csoda, hogy stabil hallgatói táborral rendelkeznek.
Az egyaránt belföldi és nemzetközi pódiumokat is meghódító, nemrég Marosvásárhely szomszédságában, a szentannai Republic Hub-ban játszó speed-folk-freak-punk együttest most mi kérdeztük ki magukról, múltjukról és jelenükről, és természetesen izginek ígérkező terveikről is, megkísérelve betekintést nyerni abba az összetett jelenségbe, amik ők. Palágyi Mátéval (Kakas) és Szűcs Leventével beszélgettünk
Sztereotipikusan első témám legújabb dalukhoz, a Quatre Grapes-hez fűződött:
Hogyan született a dal, miként dolgozik együtt két, más-más világból és kultúrából jövő zenekar?
Sz. L.: Egy rég dédelgetett terv volt, mely most sikerült napvilágot lásson. A Gubancos lemez befejezése után újra szerettünk volna egy külföldi vonalat hozni, hogy megőrizzük az „internacionalitást” gyakori turnézásaink miatt. Sok külföldi barátunk van, és érdekes projektnek tűnt a La Pegatina-val közösen egy olyan dalt írni, ami akár nálunk is a régi időket emlékezteti, és mind a Bohemian Betyars, mind a La Pegatina hallgatói is magukénak tudják érezni.
A szövegírás folyamata hogy nézett ki?
P. M.: Igazából egyszer ültünk össze Levivel és megszületett. 13 éve járunk Spanyolországba, kialakult egy képünk a spanyol temperamentumról, party-kultúráról. Ők tényleg este tíztől kezdik, és hajnal hatig tart a mulatás. Egy könnyű spanyol számot szerettünk volna, és néhány szó, illetve fogalomcsere után kész volt. Ők pedig nagyon koproduktívak voltak, főleg Salas, az énekes, aki nagyon sok kreativitást fektetett bele, a zene közepén elhangzó rap rész is az ő műve.
Második téma: A zenekar működése
Hogy érzitek, a zenekar 2009-es indulása óta mennyire érett be, esetleg stagnált-e valamikor?
P. M.: Persze, ez egy hullámzó dolog gazdaságilag, illetve közönségileg is. Az elején volt egy nagyobb felfutás, 3-4 év alatt jutottunk el nagyobb közönséghez.
Sz. L.: Ami a mai zenekaroknak 3-4 év alatt sikerült, nekünk 7-8 év alatt jött össze.
P. M.: Mi a gimiben kezdtünk, az első évben el sem hagytuk Borsod megyét, szóval ilyen szempontból elég lassú volt az indulás. Ahogy megjelent az első lemezünk, minden hirtelen felpörgött, majd ezt megint egy kisebb stagnálás követte. Ez így ment nagyjából 2017-ig, amikor megnyertük a Sziget Nagy-Szín-Pad!-át (Petőfi TV-n futó teheségkutató programsorozat – a szerk.) . Már ekkor sokat jártunk külföldön, ahol lehetőségünk volt nagyszínpadokon játszani, így tök jó sikereket értünk el.
Sz. L.: A zenekar sikere koncertalapú volt, mivel a Facebook éveiben volt alapítva, így már könnyen lehetett akár reklámozni magad, eseményeket létrehozni. Itt alakult meg a szakmának az a része, ami most már evidens, közösségi médiában jelen lenni.
Harmadik téma: Egy zenekar két frontember
Sok más mellett az is különlegessége a zenekarotoknak, hogy ketten vagytok frontemberek. Hogyan dől el egy-egy új dalnál, hogy ki énekel? Hogyan oszlik meg a dinamika?
Sz. L.: Ha mind a ketten úgy érezzük, akkor egyértelmű, hogy mind a ketten éneklünk. Megoldjuk azt, hogy hogyan lehet felosztani kettőnk között. Dalszerzés szempontjából ott van a zenekar többi tagja is, illetve attól is függ, hogy az adott szöveget ki írta. Általában a dal karakterét vesszük ilyenkor figyelembe.
P. M.: Vannak viták és persze nézeteltérések a zenekarban, hogy ki mit énekeljen, de ezek sosem személyeskedőek. Egyszer pont beszéltük a Kakassal, hogy az milyen szép, hogy mindketten erős karakterek vagyunk meg makacsok tudunk lenni mind a ketten, de a 16 év alatt sosem vitatkoztunk úgy, hogy sértődés legyen belőle.
P. M.: Egyhangú lenne, ha csak én vagy csak Levi énekelne, ebben kell keresni az egésznek a szépségét.
Negyedik téma: Jövőt illetően, merről fúj a szél jelenleg?
Utoljára 2021-ben jelent meg albumotok, a Gubancos, jelenleg milyen vizekre terveztek evezni? Fantáziáltok-e új lemezeken?
Sz. L.: Mindig fantáziálunk, de a tempónk termékenységileg olyan, hogy nem tudunk évente 10 dalos lemezeket kiadni. A zeneipar olyan, hogy kiadsz egy ekkora lemezt, egy klippel és három hónap múlva senkit sem érdekel, pedig egész évben ezen dolgoztál. Nagyon zavaró. Jelenleg 4-5 számos kislemezekben gondolkodunk, melyeket jobban tematikára is tudunk bontani a jövőben.
Gondolkoztok esetleg bármilyen együttműködésen a jövőben?
P. M.: Most meg fog jelenni 5-6 dalunk, mindegyik egy másik zenekarral. Előtte elég kevés kollaborációnk volt, a Parno Graszt kivétel. Hatalmas siker lett és a Ha menni akarok, ami talán a leghíresebb dalunk lett (3.1 millió megtekintés YouTube-on, 2.275.220 streamelés Spotify-on – szerk.).
Sz. L.: Talán még a Csaknekedkislánnyal, mert nagyon szeretjük őket emberileg és zeneileg is, és lesz közös turnénk is. Egyelőre mindenki a saját útjára összpontosít.
Ötödik téma: Játszadozások
A koncerteken jellemzően nehéz nem megmozdulni, terveztek esetleg komolyabb hangvételű, szentimentálisabb nótákat is kiadni a kezetek közül?
Sz. L.: Jelenleg pont ilyen számokon dolgozunk.
P. M: Mindig vannak ilyen számok a lemezen, de talán a kollabjaink után kicsit befelefordulunk majd, és lesz egy ilyen időszakunk.
Sz. L.: Mivel már több dalunk van, láthatóan az akusztikusan hangszerelt számaink a legkedveltebbek. De most szeretnénk olyan zenét, amit az ember egy hosszú utazás alatt berak vagy tengerparton fröccsözve hallgat. Viszont szeretnénk majd olyat is, ami nem akar alkalmazkodni a körülményekhez rengeteg torzítással és fura effektekkel. Ezt élvezzük.